Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zeneművészeti tanulmányaim során sokszor olvasgattam a zenetörténeti szakkönyveket, lexikonokat. Hangzóanyag nélkül viszont ez olyan, mintha szakácskönyvet lapozgatna az ember. Gondoltam, példákat is hozzácsatolok a száraz szövegekhez. Az így összegyűjtött anyag már nem csak hasznos, hanem kellemes is. (Antal Adrien)

"Olvasó,
bárki légy is, műkedvelő vagy hivatásos, ne várj a művektől mélyértelmű zenei gondolatokat ...
(E mű) kiadására nem haszon, vagy dicsőség vágya késztetett, csakis az (alattvalói) engedelmesség. Ha megnyeri tetszésedet, ígérem, hogy szabad idődet további könnyű és változatos darabokkal teszem majd kellemessé. Fogadd emberként, és ne bírálóként, annál több örömöt lelsz majd benne. ...

Isten áldjon."

(D. Scarlatti)

 

facebook

 

Händel: Vízi zene

2016.07.28

Kamarazenéjében, szvit- és koncertmuzsikájában Händel olasz és francia hagyományokat követ. Akárcsak Bach, ő is gyakorlati célú, alkalmi műveket komponált, amelyek már kortársai körében is egyértelmű sikert arattak.

 

Brahms: Balladák

2015.03.02

Napjainkban Brahms kifejezetten divatos zeneszerzőnek számít, művei állandó pillérei mind a zenekari, mind a szólóhangversenyek műsorainak. Ennek ellenére sem a hallgató, sem az előadó számára nem könnyű feladat Brahms zenéje. 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Zongoraművek | Hozzászólások: 0

Debussy: Estampes

2015.01.20

1903-ban komponálta Debussy ezt a sorozatot, amely a Pelléas befejezése óta első zongoraműve volt. Míg a Pour le Piano három darabjában letűnt korok szellemét idézte fel, ezúttal három különböző földrészt, tájat, koloritot ábrázol. 

 

Glinka: Esz-dúr szextett

2015.01.20

Jellegzetes romantikus alkotás; ez nemcsak abból a tényből derül ki, hogy a zongora vezető szerepet játszik az együttes hangszerei között, hanem magának a zongorának szánt zenei anyag is híven reprezentálja az 1830-as évek zongorastílusát: telt fogású akkordok széles gesztusú, patetikus témája indítja a kompozíciót, és ezt a témát a zongora virtuóz futamai után a vonós hangszerek is megszólaltatják.

 

J. S. Bach: Musikalisches Opfer, BWV 1079

2014.01.08

Musikalisches Opfer, magyarul: zenei áldozat, felajánlás. Bach kései remekműveinek egyike, 1747-ből való. A mű abból az alkalómból íródott, hogy a zenekedvelő porosz király, Nagy Frigyes potsdami udvarában vendégül látta a komponistát, és néhány ütemes témát adott egy fúgához. Bach, amikor eltávozott Potsdamból, elhatározta, hogy a feladatot alaposan kidolgozza, és két hónappal később a király témájára nagyszabású sorozatot írt, amelyben az ellenpontozó művészet különféle próbatételeit oldotta meg. A sorozatot Nagy Frigyesnek ajánlotta.

 

J. S. Bach: Partiták

2014.01.05

1726-ban Bach hozzákezdett a partiták nyomtatásban való megjelentetéséhez. A kiadást a saját költségén fedezte, ezért józan óvatossággal egyszerre csak egy partitát publikált, majd amikor vállalkozása sikeréről meggyőződött, sorozatba foglalta a hat kompozíciót és Klavierübung I. cím alatt bocsátotta közre 1731-ben. Az „op. 1” jelzésű kiadvány általános kelendőségnek örvendett. Forkel szerint egy pályáján elinduló zongorista számára biztos sikert jelentett, ha Bach partitáit megtanulta.

 

Corelli: Tizenkét Concerto grosso, op.6

2014.01.05

Mint kora egyik legnagyobb hegedűse, a hangszer pedagógiáját igen magas fokra fejlesztette; mint zeneszerző, a barokk zenekari muzsika stílusának alapjait vetette meg öt sorozat (op. 1., 2., 3., 4., 6.) concerto grossójával, illetve kamaraszonátájával. A concerto grossókat az op. 6. gyűjtemény foglalja magába. Ez a sorozat a zeneszerző halála után, 1714-ben jelent meg Roger amszterdami kiadónál, és tizenkét darabot — nyolc „templomi” és négy „kamara” versenyművet tartalmaz.

 

Haydn: op. 20. vonósnégyesek

2014.01.05

Az op. 20 hat kvartettjét Haydn 1772-ben komponálta. A sorozat hamarosan nyomtatásban is megjelent, sőt, egymás után több kiadó is közreadta. 1779-ben került forgalomba a Hummel cég gondozásában az a példány, amelynek címlapját a Nap rajza díszítette. Bár ezt más kiadások is megelőzték, Haydn op. 20-as vonósnégyesei „Nap-kvartettek” néven váltak ismertté. Pedig ezt a ciklust már csak laza szálakkal tartja össze a közös opusz-szám: lényegében valamennyi darabja egyedi, öntörvényű kompozíció, a zeneszerző leleményének sokszínű; sokarcú megnyilatkozása, a műfajban való jártasságának bámulatra méltó példája: összefoglalás és új célok kitűzése.

 

Csajkovszkij: D-dúr hegedűverseny

2013.12.03

A zeneirodalom egyik legnépszerűbb hegedűversenyét Csajkovszkij 1878-ban komponálta, és a magyar származású világhírű hegedűvirtuóznak, Auer Lipótnak ajánlotta.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Versenyművek | Hozzászólások: 0

Janacek: Tarasz Bulba

2013.08.20

A Tarasz Bulba című zenekari rapszódia 1918-ban keletkezett, Gogol műve nyomán. Janácek három epizódot ragadott ki drámai izzású, expresszív és színes zenéjével.

 

Sibelius: Monda (En Saga), op. 9

2013.05.04

Az 1892-ben írt szimfonikus költemény — amely a Finlandiával együtt Sibelius világhírét megalapozta — méltón képviseli azt az egyszerű, viszonylag kis hangkészlettel élő, kevés szóval rendkívül sokat mondó népi hangot, amely számunkra sokkal inkább ismerős, semhogy egzotikusnak tartanánk.

 

Antonín Dvořák: "Dumky" - zongorahármas, op. 90

2013.04.07

A dumka ukrán népi tánc és dal, amelynek sírva vigadó hangulatváltásai, kesergésből féktelen duhajkodásba átcsapó kedélyvilága a mi csárdásunkéval rokon. 1890—1891-ben komponált zongoratriójában Dvořák hat dumkát sorakoztat egymás mellé.

 

Csajkovszkij: Az évszakok, op. 37/b

2013.04.07

Csajkovszkij zongoraművei nem játszanak jelentős szerepet alkotásában, bár mennyiség tekintetében nem maradnak el a zenekari, kamarazenei és vokális kompozíciók mögött. 1875–76-ban egy zenei folyóirat megrendelésére havonta komponált Csajkovszkij egy rövid jellemdarabot. Példaképe nyilvánvalóan Schumann zsánerkép jellegű rövid zongoradarabjai között található.

 

Milhaud: Scaramouche - szvit két zongorára, op. 156/b

2013.02.24

A kompozíció az 1937-es párizsi Világkiállítás alkalmára készült. Scaramouche, akinek nevét Milhaud a kétzongorás szvit címében örökítette meg, eredeti nevén Fiorelli nápolyi színész volt, aki 1694-ben halt meg.

 

Sibelius: D-moll vonósnégyes, op. 56

2013.02.24

Egyetlen vonósnégyesét Sibelius 1909-ben írta. Ez a körülmény arra utal, hogy a zeneszerzőnek nem lehetett folyékonyan beszélt idiómája kvartett-nyelv, és gondolatait a zenekari koncepcióból szűrte le a négy vonós hangszeren való megszólaltatás céljára. A mű formáját tekintve középúton áll a szonáta és a szvit között.

 

Ravel: D-dúr zongoraverseny balkézre

2013.02.24

Ezt a művet Ravel — a G-dúr koncerttel egy időben — Paul Wittgenstein zongoraművész felkérésére írta, aki jobb karját az első világháborúban elvesztette. A darab egyetlen nagyszabású tételből áll, amely azonban három formarészre tagolódik: két lassú szakasz fog közre egy gyorsat.

 

R. Strauss: Alpesi szimfónia, op. 64

2013.02.24

Richard Specht, Strauss lelkes biográfusa szerint, ha egy földrengés elpusztítaná az Alpok csodálatos vidékét, Strauss szimfonikus költeménye hű képet adna e tájról, amelyet a kottalapok mindörökre megőriztek! A program — egy hegycsúcs megmászása, és az út visszafelé viharban — ezúttal csak a formai keretet nyújtja a tisztán zenei koncepcióhoz.

 

Mozart: Variációk

2013.02.17

Mozart szonátáiban két helyen találkozhattunk variációs tétellel (D-dúr, K 284 és A-dúr, K 331 ). Zongoraművei között azonban a variáció mint önálló műfaj is jelentős szerepet játszik: a Köchel jegyzék tizenöt variációsorozatát tartja nyilván.

 

Liszt: Magyar történelmi arcképek

2013.02.17

Az 1885-ben készült sorozat nyomtatásban csak 1956-ban jelent meg. Liszt úgy tervezte, hogy később majd meghangszereli e darabokat, amelyek a 19. század jeles magyar egyéniségeinek állítanak emléket. Sajátságos módon – de talán nem véletlenül! – mindegyik tragikus zene, sirató vagy gyászos hangú emlékezés azokra a művészekre és politikusokra, akikhez Lisztet személyes kapcsolat is fűzte.

 

Boccherini: D-dúr gitárkvintett

2013.02.16

Eredetileg kétbrácsás vonósötösre írta Boccherini, utóbb a második brácsát gitárral helyettesítette. A hangszerösszeállítás, valamint a zárótétel spanyol koloritja arra utal, hogy a mű a zeneszerző spanyolországi működése idején keletkezett.

 

J.S. Bach: Brandenburgi versenyek

2013.02.16

1719 táján került Bach kapcsolatba Christian Ludwig brandenburgi őrgróffal, aki lelkes zenebarát volt. A zeneszerzőtől néhány kompozíciót kért udvari zenekara számára. Bach hat versenyművének partitúrája utóbb a berlini királyi könyvtárba került (nyomtatásban csak 1850-ben jelent meg).

 

Dukas: A bűvészinas

2013.02.16

Goethe hasonló című balladája nyomán írta Dukas ragyogó nagyzenekari scherzóját, amelyet 1897-ben maga vezényelt a nagysikerű bemutatón. Dukas zeneműve szellemesen és híven követi a költemény menetét, utalásai világosak és könnyen érthetőek. Ezért vált a darab olyan széles körben népszerűvé.

 

Boccherini: B-dúr gordonkaverseny

2013.02.03

Boccherini — korának egyik leghíresebb gordonkaművésze négy versenyművet irt e hangszer számára. Napjainkban leggyakrabban a B-dúr koncert hallható. A szólóhangszert kísérő zenekar eredeti előírás szerint vonós együttesből és két kürtből állt.

 

Csajkovszkij: IV. szimfónia

2013.02.02

A IV. szimfóniával kezdődik a köztudatban levő Csajkovszkij-szimfóniák sora. 1877-ben komponálta szerzője, és legendás hírű pártfogójának, Meck asszonynak ajánlotta. 1878-as moszkvai bemutatóján a darab csak mérsékelt sikert aratott.

 

Grieg: Lírai darabok I-X.

2013.01.26

1867-ben komponálta Grieg a Lírai darrabok címmel összefoglalt nagyszabású sorozat első kötetét (op. 12). Az utolsó kötet (op. 71) 1901-ben keletkezett: a zeneszerzőnek tehát úgyszólván egész életművét behálózzák ezek a rövid zsánerképek, amelyek között olyan népszerű alkotások is találhatók, mint az Albumlap (op. 12 No. 7), a Pillangó (op. 42 No. 1), A tavaszhoz (op. 42 No. 6) vagy a Troldhaugeni nász (op. 65 No. 6).

 

Mozart: 3 "porosz" vonósnégyes (K. 575, 589, 590)

2013.01.26

1789 júliusában kelt az a levél, amelyben Mozart hat vonósnégyes komponálásának tervét említi. E műveket Frigyes Vilmos porosz királynak szánja, az első egy hónappal előbb már elkészült, de végül is a hat vonósnégyesből csak hármat írt meg a zeneszerző. A porosz király lelkes gordonkajátékos volt, így a neki szánt kvartettekben a gordonka kiemelt szerepet játszik.

 

de Falla: Éj a spanyol kertekben

2013.01.26

A mű 1909 és 1915 között íródott, azzal a bevallott céllal, hogy — a komponista szavai szerint — „helyek, élmények és érzelmek emlékét idézze fel”. Az andalúziai népzene jellegzetes ritmusait, hangsorait, dallamfordulatait és ékesítéseit örökíti meg e három „szimfonikus impresszió”, amelynek hatását a beleszőtt virtuóz zongoraszólam különösképpen emeli.

 

Stravinsky: Pulcinella - szvit

2013.01.20

A Pulcinella című táncjáték nemcsak Stravinsky életművében jelez elhatározó fordulatot, hanem a modern zene úgynevezett neoklasszikus irányának kezdetét is ettől számítják. Stravinsky különös kettősséget teremtett a XX. század zenei nyelve és az újjáélesztett barokk hangzásvilág között.

 

Debussy: Szent Sebestyén vértanúsága

2013.01.13

A Szent Sebestyén Claude Debussy késői alkotóperiódusának nyitánya. Ebben a műben szólal meg először a "musicien français" utolsó műveinek klasszikussá leszűrődött és teljesen megtisztult hangja.

 

Schumann: Az Éden és a Péri

2013.01.13

Van az oratóriumnak egy olyan ága, amely már a műfaj korai évszázadaiban, olasz földön ismert volt, és amely legmagasabb csúcsát Haydn "Évszakok"-jában érte el: az ún. idilli-oratórium. Tulajdonképpen ez a zsáner a világi oratórium múltszázadi fő megjelenési formája. Schumanné az érdem, hogy ezt a műfajt feltámasztotta.