KomolyZene

Ez a mű hallatlan népszerűségét a negyedik tételében variációs formában feldolgozott Die Forelle című dalnak köszönheti. A vonós hangszerek nem a szokásos vonósnégyes-összeállítást követik: csak egy hegedű vesz részt az együttesben, a gordonka szólama mögött pedig szolid támaszt alkot a nagybőgő.

A vonósnégyesre és zongorára írt kvintett nyitja meg Franck működésében az érettkori művek sorát. 1878-1879-ben írta és Saint-Saënsnak ajánlotta a komponista. Különösen reprezentatív a zongora szólama, amely technikai igényessége révén olykor már koncertáló jelentőségű.

Az útkeresés nemcsak művészi értelemben jellemzi Webern pályáját az 1910-es évek első felében, hanem magánéletének fizikai értemben vett mozgalmassága is ennek a nyughatatlan készülődésnek a jele. Ennek a nyugtalan korszaknak utolsó instrumentális alkotása (utána hosszabb ideig vokális művekkel foglalkozik) a gordonkára és zongorára írt Három kis darab.

Az arpeggione J. G. Stauffer bécsi hangszerkészítő találmányaként került forgalomba az 1820-as években: a viola da gamba módosított formája volt, amelyet vonós gitárnak is neveztek.
Schuster megrendelésére írta Schubert 1824 novemberében zongorára és arpeggionéra az a-moll szonátát, amit napjainkban a brácsa-és gordonkaművészek műsorain gyakran hallhatunk, a tiszavirág életű vonósgitárt e hagyományos vonóshangszerekkel helyettesítve.

A magas opus-szám megtévesztő: a két oboára, két klarinétra, két kürtre és két fagottra írt kompozíció 1792-ből való, egyike azoknak a műveknek, amelyeket a huszonkét éves Beethoven a bonni választófejedelem asztali muzsikusai számára komponált.

Romantikus kalandokban gazdag élete során Tartini két esztendőt töltött az assisi kolostorban. Ebben az időben keletkezett híres hegedűszonátája.

1774-1775 fordulóján, Münchenben íródott ez a szonáta Dürnitz báró számára, akinek nevét Mozart D-dúr zongoraszonátája (K 284) örökítette meg, és aki igen kedvelte a fagottot.

Az 1924-ben írt kompozíciót a következő hangszerek szólaltatják meg: fuvola (vagy piccolo), oboa, klarinét, basszusklarinét, fagott és kürt. Hangulata mindvégig pasztorális-bukolikus, Janacek mély természetimádatának kifejezője.

1876-ban komponálta Smetana első vonósnégyesét, amelynek önéletrajzi vonatkozására a mű címében utalt. Két évvel később, 1878 áprilisában kelt az a levél, amelyet már csaknem a teljes süketség állapotában írt, és amelyben részletesen kitér az e-moll vonósnégyesre.