Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mozart: B-dúr szonáta fagottra és gordonkára

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791): B-dúr szonáta fagottra és gordonkára K 292 (KE 196c)

1774-1775 fordulóján, Münchenben íródott ez a szonáta Dürnitz báró számára, akinek nevét Mozart D-dúr zongoraszonátája (K 284) örökítette meg, és aki igen kedvelte a fagottot. A mű nyomtatásban csak a zeneszerző halála után jelent meg, és kézirata sem maradt reánk. Stílusa Haydn hatására mutat, a fagott jelentős szerepe - amely mellett a gordonka merő kíséretre szorítkozik - az ez idő tájt komponált fagottversenyt idézi.

Az első tétel tematikája rendkívül határozott, és karakterisztikus arcélű. Hasonlóképpen pregnáns a középső, lassú tétel dallamvilága is.

A franciás zárórondó közeli rokona a B-dúr zongoraszonáta (K 281) befejező tételének.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz