Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bourrée

A bourrée a rigaudonhoz hasonló francia körtánc. 4/4-es (4/8-os) metrumú, negyed felütéssel, a 2. és 3. negyed gyakori szinkópájával. Rousseau (1768) kimutatja a bourrée auvergne-i eredetét, ahol pantomimikus népi táncként kb. 1550 óta ismerhették. Először kettős sorokban, majd nyílt párostáncként járták, 3/8-os ütemben felütéssel, duda- vagy tekerőlant kísérettel. Auvergne-en kívül Franciaország különböző vidékein más-más páros és hármas ütemekben ismert.

A francia udvarba 1565-ben jutott el, és 1650 körül vált társastánccá. Az énekelt bourrée (nyomtatásban 1615-ben először) a Ballet de courban közvetlenül az air után következik. A stilizált bourrée a 17. század végén érte el virágkorát. Az első pontosabb lépésleírás Feuillet-től származik (1700). Lully révén a bourrée 1655-ben bejutott a balettbe (Ballet des plaisirs). 1677-ben az operába (Isis), majd egyre gyakrabban jelent meg szvitekben és francia nyitányokban is. Lully, Rameau, Purcell és Händel révén Európa-szerte elterjedt.

Ismert példáit találjuk J.S. Bachnál (zenekari és csembaló szvitek, 1. és 3. hegedű-szólópartita) és Händelnél (Vízizene, Concerto grosso no. 26). 1750 után a bourrée fokozatosan elvesztette jelentőségét.

Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon