Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Concerto grosso

A concerto grosso (nagy együttes) egyrészt a szólistákkal (concertino) szemben álló nagyobb hangszercsoport (tutti, ripieno), mely felváltva játszik a concertinóval, másrészt olyan concerto, amely ezen a váltakozó játékon alapul. A concerto grosso kb. egyidejűleg keletkezett a szóló concertóval, a 17. század második harmadában, Észak Itáliában, többek között (egészen a 18. századig) a triószonáta előadásmódjaként, amelynek a hangszer-összeállítása (két hegedű, gordonka, basso continuo) megegyezett a concerto grosso eleinte tipikus concertino-összetételével. A concerto grosso előfutárai a canzonák, szonáták és sinfoniák duó- és tióepizódjai. A műfaj korai és teljesen kialakult darabja Stradella egy 1676-os concerto grossója, őt követték a bolognai és a modenai iskola tagjai.

A concerto grosso elnevezést először Gregori alkalmazta (1698). A concerto grosso legnagyobb olasz mestere Corelli, Torelli és Vivaldi. Vivaldi háromtételes (gyors-lassú-gyors) formatípusa, hangszer-csoportosítási és formai ötletessége, karakterisztikus tematikája, funkciós harmóniavilágon alapuló hangzásfelületei, lassú tételeinek éneklő melodikája és a gyors tételekben a tutti ritornellek és moduláló concertino epizódok rondószerű váltakozása döntő módon járultak hozzá a concerto grosso műfaj kiérleléséhez.

Corelli technikájával Georg Muffat ismerkedett meg Itáliában, 1681/82-ben, és ő közvetítette a német zeneszerzőknek (Armonico tributo, 1682). A concerto grosso mesterei Vivaldi mellett és után Itáliában Caldara, Marcello, Valentini, Manfredini, Albinoni, Geminiani és Locatelli, Németországban Heinichen, Telemann, Graupner és Fasch. Bach 1721-ben befejezett Brandenburgi versenyeiben a concerto grosso elvet más concerto műfajokkal keverte.

Händel hatása elsősorban Angliában és Németalföldön érvényesült, többek között Fesch, George, Hebden és Avison műveiben. A 18. század második felében a concerto grosso hangszer-összeállítás módja, a sinfonia concertantében élt tovább.

A 20. század elején újjáélesztett barokk formák egyike a concerto grosso, többek között Reger, Konzert im alten Stil (1912), Kaminski, concerto grosso két zenekarra (1922), és Krenek concerto groosói (1921, 1924). A concerto grosso műfajára emlékeztető művek többek között: Bartók, Concerto (1943), Stravinsky, Ebony-Concerto (1945), Liebermann, Concerto grosso (1954) jazzbandre és zenekarra.

Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon