Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gagliarda

A gagliarda francia vagy olasz eredetű, pantomimszerűen előadott, szilaj, hetyke csalogató-tánc a 16-17. században.

Boiardo Orlando innamorato (1495) című költeménye a gagliarda lombardiai előfordulásának bizonyítéka. A gagliarda első zenei forrása P. Attaignant Six gaillardes et sic pauanes című gyűjteménye (1529). Ebben a gagliarda hármas ütemű, rendszerint háromrészes, homofon, páros ütemcsoportokból áll.

1550 és 1650 között a gagliarda mind gyakrabban kerül a saltarello helyére, a pavane gyors utótáncaként, s ilyenkor rendszerint az előtte álló pavane hármas üteművé alakított harmóniai és dallamanyagát tartalmazza. A két tánchoz gyakran kapcsolódik egy gyorsabb harmadik (Tourdion, Ripresa, Recoupe). Ez a táncfűzés vezet a 17. században a szvit kialakulásához, amelynek a gagliarda az egyik alapvető alkotórésze. Angliában a shakespeare-i időkben a gagliarda elnevezése sink-a-pace, sinque-pace, sinco-pas.

A 17. század elejétől már az előkelő udvarokban is játszottak gagliardát, többnyire hangszeres előadásban, de olykor szerelmes szöveget írtak hozzá, amelyeket álarcosbálokon maguk énekeltek és táncoltak, még akkor is, ha semmilyen hangszer nem volt kéznél. Szöveges gagliardát találunk pl. Haussmannál (1604). Byrd, Gibbons és Schein polifon kidolgozású stilizált gagliardákat írtak, Trabaci Galliarda cromaticát (1615).

 

A 17. század második felében a gagliarda és a pavane kapcsolata felbomlott. Önálló táncként alkalmazza Reusner, Locke, Gaultier, Chambonnières. Az elszórtan már a késői 16. században előforduló 2/2-es gagliarda után most a páratlan ütemű gagliarda mellett a páros ütemű is elterjedt. A gagliarda tempója használati táncként a táncosok fokozódó jókedve következtében meglehetősen felgyorsult, műzenei formaként viszont lelassult. Th. Mace (1676) a gagliarda méltóságteljes előadásmódjáról beszél, d'Anglebert (1689) pedig egyenesen lentement-t ír elő. A 17. század végére a gagliarda fokozatosan kikerült a gyakorlatból.

 

Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon