Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Impromptu

A szó francia, eredetileg a latin "in promtu esse" (= készenlétben áll) kifejezésből származik. A 17. században rögtönzött verset, színjáték felvonásközi betétjét jelentette (Molière: L'impromptu se Versailles - 1663). Matthesonnál társas összejövetelen "helyből" kitalált kánont jelentett. A 19. században az impromptu-nek hívták a rögtönzés jellegű zongorára írt karakterdarabokat. Ezek két-, vagy háromrészes darabok dal-, rondó-, ritkábban szonáta-, vagy variációs formában. Voříšek (cseh) és Marschner már 1822-ben komponált impromptut. Különösen kedveltté vált Schubert op. 90-es és op. 142-es impromptuje, Chopin impromptui (op. 29, 36, 51, 66) és Liszt Valse Impromptu-je (1852).

Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon