Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Karakterdarab

A karakterdarab különösen a 19. században, de később is, önálló darabként vagy ciklus alkotórészeként, főképp a zongorazenében kedvelt hangszeres lírai zsánerdarabok gyűjtőneve. A karakterizáló feliratok kötetlen jelentésű címektől egészen a költői utalásokig terjednek, mint például Moment musical, Albumblatt, Intermezzo, Vogel als Prophet (Madár mint próféta) Schumann Waldszenenjében (Erdei jelenetek).

A műfaj előfutárainak a francia clavecinisták és lantosok, mindenekelőtt Couperin és Rameau zsánerdarabjai tekinthetők. E darabok még szvitekbe rendeződtek, Bach (C.Ph.E.) azonban már önálló darabokat írt (pl. Les langueurs tendres).

A 18. század vége felé úgynevezett "karakterisztikus darabok" keletkeztek, olyan címekkel, mint "Vidámság", "Gyengédség", "Mélabú", Harag" Füger Charakteristischen Klavierstückenjében. Hasonló feliratokat találunk a 18. század második felének pedagógiai irodalmában. A tulajdonképpeni karakterdarabot, a romantika lírai műfaját Tomášek 1810/11-ben megjelent Six églogues-ja óta tartjuk számon. Ő és tanítványa, Voříšek hatással volt Schubertre. Ettől függetlenül keletkeztek a Clementi-tanítvány Field Nocturne-jei, valamint egyes észak- és középnémet zeneszerzők, pl. Klengel, Ries, Böhner és Burgmüller zongoradarabjai. Cramer, Steibelt, Berger és Moscheles inkább kantábilis, mint briliáns zongoraetűdjei lényegesen hozzájárultak Mendelssohn Lieder ohne Wortéjának keletkezéséhez. Ebben a sorozatban a romantika tipikus poetizáló fogalmazásmódja címekben nyilvánul meg.

Ehhez csatlakozott Schumann, messze meghaladva Mendelssohn poetizáló hajlamát, és egyes címeket (arabeszk, Blumenstück, humoreszk, novellette) elsőkéntvezetett be a zenébe. Az ő nevéhez fűződik a karakterdarabok ciklussá fűzése (Papillons, Karnevál).

Chopinnél a praeludium prélude-dé, az etűd, scherzo, tánc és ballada karakterdarabbá vált. Schuman karakterdarab-típusát Heller, Jensen, Kircher és Grieg követi. Egyes Schumann-epigonok biedermeier irányzatától eltérően Liszt karakterdarabjai új csúcspontot jelentenek (Petrarca-szonettek, Consolations).

A túlzott poetizáló hajlam reakciójaként Brahms hangsúlyozottan semleges címmel látta el lírai zongoradarabjait (Intermezzo). Ezzel nemcsak Regerre hatott (Aus meinem Tagebuch), hanem Schönbergre (4 füzet zongoradarab) és tanítványaira is.

Franciaországban az impresszionizmus nyomán a karakterdarab újabb művészi jelentőséget nyert. Debussy hatását (Estampes, Images, Préludes) Ravelen és Sattie-n át Messiaen Prélude-jeiig követhetjük nyomon.

A karakterdarab tág teret kapott Szkrjabin és Rachmaninov alkotásaiban, de Prokofjev és Szymanowski is írt karakterdarabokat. Bartók Mikrokozmoszának és egyéb zongoradarabjainak jelentős részét is karakterdarabok alkotják.

 

Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon