Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Korál

A korál első (eredetileg melléknévi) jelentésében legkésőbb a 14. századtól a kórusra, mint egyszólamú liturgikus ének zenei apparátusára vonatkozott. A késő középkorban a nyugati katolikus egyház egyszólamú, latin nyelvű énekeinek, vagyis a gregorián, ambrozián, beneventán és mozarab énekeknek gyűjtőfogalmává válik, kizárva a keleti liturgiák énekeit. A cantus choralis planus sive Gregorianus illetve cantus choralis kifejezés amelyet már Conrad von Zabern használt 1460-70 körül, és amelyet 1490 körül a "korgesangk" szóval fordítottak németre, az egyszólamú liturgikus éneket a többszólamú menzurális vagy figurális zenétől határolja el. Prasberg és Agricola musica mensuralist és choralist különböztetnek meg.

A korál szó a magyarban is használatos műfajmegjelölésként csak Németországban és Itáliában szerepel. Mellette más kifejezések is használatban maradtak, pl. musica plana, cantus planus, cantus Gregorianus, cantus firmus. Az angol és a francia szóhasználatban choral annyi, mint kóruson megszólaló. Az egyszólamú liturgikus korál-ének előadóit choralesnak nevezik, az énekeket tartalmazó kötet neve, főként Itáliában, chorale, Németországban címként pl. Chorale vetus pro organoedo (1511). Az ilyen énekeket felhasználó többszólamú ciklusok címe is lehet korál, pl. Isaac 1555-ben, Nürnbergben kinyomtatott Choralis Constantinusa.

A korál szó használatának későbbi stádiumát tükrözi az 1724-es Cantus choralis figuratus kórus címe, amely az eredetileg egymással ellentétes értelmű szópárt egy kifejezésbe olvasztja össze. A német és skandináv evangélikus egyházban a katolikus szóhasználattól eltérően korálnak nevezik a nemzeti nyelvű, strofikus gyülekezeti énekeket, amelyek részben reformáció előtti énekekre vezethetők vissza, illetve a gregorián énekstílus hatása alatt keletkeztek. A reformátorok szóhasználatában ennek még nincs nyoma. A mai magyar szóhasználatban a korál a protestáns egyházi éneket jelenti, megkülönböztetésképp a gregorián énektől.

A 17. század óta a korál vokális vagy hangszeres feldolgozást is jelent (pl. Schütz és J.S. Bach). Alkalmazták a korál megjelölést többszólamú egyházi ének harmonizációkra is. Egy 1660-ból származó drezdai istentiszteleti rendtartásban a choraliter szó nyilvánvalóan a capella jelentésű. Az ilyen és hasonló kifejezésekben - korálkantáta, korálpassió, korálelőjáték, orgonakorál - a korál szó mindig egyházi ének feldolgozására utal. Sokrétű szerepet játszik a korál az újabb kori világi zenében, közvetlen átvételként és újrakomponált formában is, éspedig főleg vallásos, emelkedett, ünnepélyes vagy archaikus tartalmak zenei hordozójaként:
Dies irae sequenta: Berlioz, Fantasztikus szimfónia, Liszt, Haláltánc,
Lauda Sion sequentia: Hindemith, Mathis der Maler
evangélikus egyházi ének: Mozart, A varázsfuvola, Mendelssohn, Reformationssymphonie,
J.S. Bach négyszólamú korálfeldolgozás: Berg, Hegedűverseny
koráldallam: Haydn, Chorale St. Antoni, Beethoven, Vonósnégyes op. 132, Mahler, 2. szimfónia, Berg, Wozzeck.

Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon