Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Toronyzene

A toronyzene olyan kompozíció, mely a toronyból "lefúvásra" (németül Abblasen) készültek, vagy használatosak. A 16. századi Németországban elterjedt szokás volt, hogy a toronyőrök, később a városi zenészek meghatározott órákban és alkalmakkor (az idő jelzésére, áhítat ébresztésére stb.) a város, templom vagy kastély tornyából szignál- és fanfárjeleket, később korálokat, táncokat, "toronyszonátákat" adtak elő hangszereiken (cink, trombita, harsona stb.)

A legrégebbről fennmaradt toronyzenék közé tartozik J. Pezel Hora decima ... (1670) és Fünff-stimmigte blasende Music (1685) című gyűjteménye. Johann Gottfried Reiche sorozata: Vier und zwantzig neue Quatricinia, 1696-ban jelent meg, ezt Johann Georg Christian Störl hat szonátája követte cinkre (cornetto) és három harsonára. Fr. Schneider 1803-ban négy szonátát komponált (2 trombita és 3 harsona) a zittaui városi muzsikusoknak. A hagyomány helyenként a 19. század közepéig fennmarad.

Forrás: Brockhaus Riemann Zenei lexikon