Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán

Haydn: A Megváltó hét szava a keresztfán (Die sieben Worte des Erlösers am Kreuze)

Ennek az oratóriumnak keletkezéstörténete egyike a legkülönösebb kalandoknak a zene világában. Talán egyetlen eset, hogy egy zeneszerző azért készíti el egy művének átiratát, mert meg akarja mutatni, hogy ő ehhez jobban ért, mint másvalaki, aki az átiratot már korábban megcsinálta.

1787-ben történt, hogy Haydnt - aki akkor már európai hírű zeneszerző volt - felkérte a cadizi székesegyházak egyike, hogy írjon tisztán hangszeres muzsikából álló darabot a Nagyhétre. A későbbi, oratorikus verzió előszavában Haydn maga így írja le a cadizi tradíciót:

"Abban az időben a cadizi főtemplomban minden évben a Nagyhéten oratóriumot adtak elő, amelynek erős hatásához a következő körülmények nyilván nem kevéssé járultak hozzá. A templom falait, ablakait és oszlopait fekete szövettel vonták be, és a szent sötétséget csak egy, a középen lógó nagy lámpa világította meg. Délidőben minden ajtót bezártak: ekkor kezdődött a muzsika. Az alkalomhoz illő előjáték után a püspök fellépett a szószékre, a hét szó egyikét elmondta, majd elmélkedést fűzött hozzá. Amint ezt befejezte, lelépett a szószékről, és térdre borult az oltár előtt. Ezt a szünetet töltötte ki a muzsika. A püspök másod-, harmadízben stb. fellépett, majd lelépett a szószékről és a zenekar minden egyes alkalommal azonnal megszólalt a szentbeszéd végén. ... A zene eredetileg szöveg nélkül készült, és ebben a formában kiadásra is került."

Jellemző Haydn népszerűségére, hogy ezt a zenekari változatot, a mű ősformáját, az első kiadás idején nemcsak zenekari formában bocsátotta közre a kiadó, hanem azonnal piacra tudták dobni a darab vonósnégyes-, sőt zongoraváltozatát is. Később a mű népszerűsége nőttön nőtt, főleg, amikor Haydn 1791-ben Londonban is bemutatta.

Mikor második londoni útjára indulva Passaun átutazott, tudomására jutott, hogy a város főtemplomának karvezetője az eredetileg zenekari művet oratóriumnak dolgozta át. Ez 1974-ben történt. Haydn megszerezte a Friebert-féle változat anyagát, és azt átnézve, ő maga is kedvet kapott az átdolgozáshoz. Így készült el a Hét szó oratórikus változata. Haydn egy teljesen új zenekari tételt is komponált hozzá, amely mintegy két részre osztja a művet.

A végleges forma 1796-ban került bemutatásra Bécsben, oly hatalmas sikerrel, hogy egyrészt háttérbe szorította az eredeti zenekari változatot, másrészt Európa szinte minden részén kiadásra került. A mester maga is egyik legsikerültebb alkotásának tekintette.

Minden tétel előtt megszólal egyszerű, akkordikus, korál jellegű felrakásban a krisztusi szó, mégpedig a lejegyzés szerint lehetőség nyílik ezek latin vagy német, illetve más nyelvű eléneklésére. E korálkezdetek után indulnak tulajdonképpen az egyes tételek, melyeknek szövege lényegében meditáció a hét szó mindegyike fölött.

Az egyes tételek címei:

1. Zenekari bevezetés

2. Pater! dimitte illis, non enim sciunt quid faciunt.
          (Atyám! bocsásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek.)

3. Amen dico tibi: hodie mecum eris in paradiso.
          (Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.)

4. Mulier, ecce filius tuus, et tu ecce mater tua!
          (Asszony, imhol a te fiad! Imhol a te anyád!)

5. Eli! Eli! lama asabthani!
          (Én Istenem, én Istenem! miért hagytál el engemet?)

6. Zenekari közjáték (csak fúvósok játsszák).

7. Sitio.
          (Szomjúhozom.)

8. Consumatum est.
          (Elvégeztetett.)

9. Pater, in manus tuas commendo spiritum meum.
          (Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.)

10. "Terremoto"
          (a passiózenék szokásos, fölgrengést ábrázoló tétele)

Forrás: Várnai Péter, Oratóriumok könyve