Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Liszt: Szent Erzsébet legendája

Liszt Ferenc: Szent Erzsébet legendája (Die Legende von der heiligen Elisabeth)

Liszt, a hívő katolikus, aki felvette a ferencesek harmadik rendjét és élete utolsó szakaszában "Liszt abbé" volt, igen sok szempontból jelentős alakja az egyházi zene egész történetének. Legfőbb célja az volt, hogy a romantika zenedrámai elveit, bizonyos szempontból Wagner reformjait átvigye a musica sacra területére. Új formát adott az oratóriumnak, mivel bevonta a műfaj kifejezőeszközei közé a korabeli opera új vívmányait, másrészt pedig mindezzel új lendületet adott az ekkortájt erős dekadenciában levő oratórium-műfajnak. 

A legenda első kompozíciós tervei 1858-ra mutatnak vissza. 1862-ben fejezte be a mester a művet, bemutatójára pedig 1865-ben került sor a budapesti Vigadóban, Liszt vezényletével és a Liszt által alapított Nemzeti Zenede negyedszázados évfordulójának ünnepségein.

A Szent Erzsébetben találkozunk először azzal a jelenséggel, hogy az oratórium műfajában megjelennek az ún. vezérmotívumok. Liszt a "metamorfózis"-módszert alkalmazza: a témák felismerhetőek ugyan, de mindig belesimulnak az adott hangulat légkörébe, egy-egy zenei egységnek főmotívumában jelennek meg szerves és fontos alkotórészként. Így, szinte ahány megszólalásuk van, annyiféle a színük, karakterük és hangulatuk.

A Szent Erzsébet legenda zenei anyaga lényegében három ilyen vezértémára épül. Az egyik magához a címszereplőhöz csatlakozik és az ősi gregorián anyagból származik. Ott "Quasi stella matutina" szöveggel ismert, később a protestáns egyházi zenébe is bevonult Szent József-énekként, és jelen van a magyar gregorián dallamkincsben is, mégpedig az Erzsébet-officium szerves részeként. Ez a dallam a legfontosabb építőanyag, és a hallgató a műnek valamennyi részében fölfedezheti. Természetesen mindig akkor, amikor Erzsébet énekel vagy róla van szó.

A második vezértéma a szent származására utal: jellegzetesen magyaros motívum. Először a kisded Erzsébetet jövendő hazájának átadó magyar nemes ajkán hangzik föl, és később mindig olyankor szólal meg, mikor Erzsébet a hazájára gondol.

A harmadik téma egyike a legősibb dallamoknak, a gregorián mise Gloriájának egyik állandó témája. Itt a kereszteslovagok képviselője. Megemlíthetjük még a második rész két utolsó tételének egy visszatérő zenei gondolatát - először a szegények kórusaként, majd siratóként hangzik fel -, ez szintén a magyar egyházi énekkincsből való.

A hat nagy tételen belül Liszt számos kisebb formaegységet írt. Ezek szoros kapcsolatban vannak egymással, egybekomponáltak. Nemcsak az egyes altételek zárlata hiányzik, de a zenei anyag is folyamatosan megy át az egyik jelenetből a másikba.

Az oratórium tulajdonképpeni ihletője Moritz von Schwindt hatrészes freskósorozata, amely a Wartburg falait díszíti, és Erzsébet életéből vett jeleneteket ábrázol. E képek nyomán írta Otto Roquette az oratórium szövegét.

A cselekmény:

I. rész: A nyitány az Erzsébet-motívum első kidolgozása, hangulati bevezetés a szent élettörténetéhez.

erzsebet-megerkezese.jpg1. Erzsébet megérkezése a Wartburgba.
Magyar nemesek küldöttsége hozza Thüringia őrgrófjához II. Endre lányát, Erzsébetet. A hercegkisasszonyt már bölcsőjében eljegyezték Hermann őrgróf fiával és örökösével, Lajossal. Egy magyar nemes énekel áriát, szavait az őrgróf viszonozza, majd a két gyermek találkozik. Kis társaik üdvözlik őket s az üdvözlésbe az egész nép bekapcsolódik.

lajos-orgrof.jpg2. Lajos őrgróf.
A már felnőtt és uralkodó Lajossal vadászat közben találkozunk. A vadászatról hazatérőben Lajos meglátja feleségét, amint egy erdei ösvényen egyedül siet ismeretlen célja felé. Az őrgróf sejti, hova megy Erzsébet: határozott kérése ellenére a szegények kunyhóit keresi fel, hogy azoknak enni-innivalót vigyen. Erzsébet nem mondja meg a valót, azt állítja, hogy rózsákat szedett. És íme, csoda történik: a kenyér és a bor, a szegényeknek szánt alamizsna illatos rózsák csokrává változik. Erzsébet és Lajos hálaimával fordul az éghez. Az imához kapcsolódik az énekkar is.

a-kereszteslovagok.jpg3. A kereszteslovagok.
Az őrgróf a Szentföldre indul. Erzsébet fájdalmasan búcsúzik tőle, majd a sereg eltávozik.

II. rész.

erzsebet-menekul.jpg4. Zsófia őrgrófnő.
Lajos meghalt a harctéren. Anyja, a gonosz Zsófia magának akarja a hatalmat, és ezért udvarmesterével kiűzeti menyét a Wartburgból. Vihar tombol, ám a hatalomra éhes Zsófiát ez sem hatja meg: Erzsébetnek és gyeremkeinek azonnal távozniuk kell.

meghal.jpg5. Erzsébet.
A szentéletű nő imával fordul az éghez, majd elhagyott hazájára emlékezik. Szegények veszik körül Erzsébetet, és ő utolsó értékeit is szétosztja közöttük. Ott, a szegények közt leheli ki lelkét.

erzsebet-temetese.jpg6. Erzsébet ünnepélyes eltemettetése.
(A tételt bevezető zenekari közjáték még egyszer felsorakoztatja a mű fontos zenei motívumait.) II. Frigyes császár jelenlétében a marburgi dómban helyezik örök nyugalomra Erzsébetet. A temetésen ott vannak a szegények, a visszatért kereszteslovagok, magyar és német püspökök és az egész nép.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz