Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Boccherini: B-dúr gordonkaverseny

Luigi Boccherini (1743—1805): B-dúr gordonkaverseny

Boccherini — korának egyik leghíresebb gordonkaművésze négy versenyművet irt e hangszer számára. Napjainkban leggyakrabban a B-dúr koncert hallható. A szólóhangszert kísérő zenekar eredeti előírás szerint vonós együttesből és két kürtből állt.

Ez az együttes indítja el a versenymű első tételét, mégpedig rögtön a főtéma megszólaltatásával. Néhány ütemmel később a gordonka veszi át a vezető szerepet. A szonátaformájú tétel kidolgozása ismét a főtémát megszólaltató tuttival indul, majd sor kerül a gordonka virtuozitásának hatásos bemutatására. Ezt a célt szolgálja a visszatérés után felhangzó, hagyományos kadencia is, majd befejezésül ismét a főtémát halljuk a zenekaron.

A lassú második tétel a párhuzamos moll hangnemben írott kétrészes forma. (A mű drezdai kéziratában ehelyett egy Esz-dúr tétel — Andantino grazioso — található.) A szólóhangszer fantáziaszerű éneke a kíséret lépő dallamossága fölött bontakozik ki, a nagy barokk versenyművek modorában.

A záró rondó témája egyetlen ritmikus képletre épül. A vissza-visszatérő rondótéma három epizóddal váltakozik, mégpedig oly módon, hogy azok a formán belül szimmetrikusan rendeződnek el. Az első epizód nyugodtabb menetű, egyenletes ritmikájú moll-dallam; a második és harmadik epizód külön háromtagú formát alkot a tétel keretében; majd az első és harmadik epizód következik, közben természetesen mindig újra felhangzik a rondótéma.

A formai megoldás mellett a mű tetszetős-kellemes hangzása és koncertáló szólamának imponáló virtuozitása avatja a B-dúr gordonkaversenyt a klasszikus koncertek méltó társává.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz