Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Stravinsky: Versenymű zongorára és fúvóshangszerekre

Igor Stravinsky (1882-1971): Versenymű zongorára és fúvóshangszerekre

A szólóhangszert kísérő együttes szokatlan összetétele (fúvósok, nagybőgő és üstdobok) Stravinsky újat kereső, kísérletező korszakát jelemzi, az első világháborút követő esztendők idején. Ugyanakkor a koncertforma felelevenítése a zeneszerző neobarokk stílusgyakorlataira utal. Különösen a mű első tétele viseli magán ennek jegyeit, amely a toccata és a bachi invenció-műfaj szellemes újrafogalmazása. A lassú tételt a zongora kifejező témája kezdi, ezt utóbb a zenekar is megismétli. A tétel végén felhangzó kadencia a darabban formaalkotó szerepet játszik; felgyorsult tempóban ez alkotja a zárótétel főtémáját. A komponista ezúttal ellenpontozó technikával dolgozza fel, majd különféle alakzatait mutatja be. A versenymű zárótétele általában összefoglalja az előző tételek zenei anyagát, nemcsak a második, hanem az első tétel tematikája is újból feltűnik benne. A versenyművet Stravinsky Biarritzban komponálta 1923-24-ben. A párizsi bemutatón - 1924 tavaszán - maga játszotta a zongoroszólamot, Serge Koussevitzky vezényletével.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz