Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vivaldi: Az ősz (hegedűverseny)

Antonio Vivaldi (1678-1741): Az ősz (F-dúr hegedűverseny)

Vivaldi VIII. opusz-szám alatt összefoglalt Il Cimento dell'Armonia e dell'Inventione című sorozata, amely tizenkét versenyművet tartalmaz, 1725 körül jelent meg Amszterdamban. A gyűjtemény első négy darabja A négy évszak címen ismert és népszerű hegedűciklus. A programot a zeneszerző a megfelelő részletek fölé bejegyezte a partitúrába. Ha összeállítjuk ezeket a sorokat, kiderül, hogy négy szabályszerű szonettben rögzítette a hegedűversenyek "tartalmát". Feltehető, hogy e szonettek írója maga Vivaldi volt.

AZ ŐSZ (L'autunno) 

Paraszt ünnepli tánccal, cimbalommal 
vidám szüretjét - és nyakalva cifra 
kedvébe' Bacchus kelyhét, bizalommal 
ki-ki magát már asztal alá issza. 

Áll a szüret még, dallal, vigalommal, 
kedves az ég is, barátságos, tiszta - 
majd a vad nyárnak ki-ki nyugalommal 
álom-adóját adogatja vissza. 

De a vadász kél, kerekedik reggel, 
megfújja kürtjét, kutyáit hivatja - 
fut a vad, szorítsd, rajta, ne ereszd el! 

S a nagy lármától végre megriadva 
- el is találták, űzik is sereggel! - 
lankad a vad már, páráját kiadja.

(Rónai Mihály fordítása)


Az ősz című F-dúr hegedűverseny "A parasztok tánca és dala"  feliratú tablóval kezdődik. "A paraszttánccal és dallal ünnepli a boldog szüret örömét." A teljes együttesen felhangzó ritornell tömött hangzású, karakterisztikus témával kezdődik, a hegedű első szólóbelépése ezt veszi át bravúros kettősfogásokkal. Majd kiválik a vidám együttesből "A részeg" realisztikusan megrajzolt figurája: "és nyakalva cifra kedvébe' Bacchus kelyhét, bizalommal ki-ki magát már asztal alá issza". Ez a szakasz egyike azoknak a mesteri részleteknek, amelyeknek során a ritornell anyagából vett motívumot a zeneszerző beleszőtte a szólóba, a klasszikus szonáta kidolgozásának megoldásához nyújtva ezzel korai mintaképet. Nem marad el természetesen a részeg dülöngélésének és komikus magatehetetlenségének realisztikus ábrázolása sem. Ugyanakkor a hegedűszóló egyre differenciáltabb, technikája egyre bravúrosabb. Az utolsó szólóbelépés az elszenderülő részegek édes álmával cseng ki, majd ismét eredeti alakjában hangzik fel a feszes ritornell-muzsika.

A lassú tétel címe: "Alvó részegek", zenéje a szonett második strófáját dolgozza fel. Ez a tétel voltaképpen egyetlen színfolt, egyetlen mozdulatlan álomkép. Hegedűszóló nem is emelkedik ki az együttesből. 

A finálé "A vadászat" címet viseli. A szonett két utolsó versszaka jutott erre a tételre, ez a körülmény eleve arra enged következtetni, hogy nagyszabású koncertformát tervezett Vivaldi Az ősz zárójelenetéhez: a vadászat mozgalmas tablója az első tételbeli szüreti mulatság szimmetrikus ellenképe. "De a vadász kél, kerekedik reggel, megfújja kürtjét, kutyáit hivatja": lovagló ritmusú ritornell (amely valamivel lassabb tempóban menüettnek is beillenék!) után virtuóz kettősfogásokkal, majd nem kevésbé bravúros tört hangzatok zuhatagával válik ki a zenekarból a szólóhegedű. A továbbiakban a ritornell néhány emlékeztető jellegű ütemre korlátozódik, a hegedűszóló pedig híven festi le a vadászat eseményeit: a menekülő vadat, a puskákat és kutyákat, majd végül az elejtett állat haláltusáját. Meglepő, milyen kevéssé stilizált ennek a vadászatnak az ábrázolása, milyen realisztikus minden részletében, és mennyire együtt érez a hajszolt, szenvedő, páráját kilehelő állattal.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz