Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mozart: D-dúr notturno négy zenekarra

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791): D-dúr notturno négy zenekarra, K 286 [KE 269a]

A mű keletkezése hasonló feltételezésre ad okot, mint az éppen egy évvel korábban írt Serenata notturna: Mozart ezt is az új év küszöbén, 1776/77 fordulóján írta, Salzburgban. (Lehetséges, hogy a három tételhez eredetileg egy befejező rondót is tervezett.)

Egy év alatt azonban jelentősen fejlődött Mozart zeneszerzői leleménye és technikai készsége: ez lemérhető azon a tényen is, hogy míg a két zenekarra írt Serenata notturna előadó apparátusai egyenrangúak, itt az első zenekar viszi a főszerepet, a másik három a visszhang funkcióját tölti, mesterien megvalósított fokozatossággal.

Az echo hatást már többen sikerrel próbálták ki, Michael és Joseph Haydn művei között számos követendő példát találhatott Mozart. Nála azonban ez a közkeletű effektus bámulatra méltó invenciógazdagsággal, rafinált humorral és kimeríthetetlen változatossággal jut érvényre. A legnagyobb akusztikus szenzációt a menüett kürtfanfárjai keltik: nyolc kürt versengve megszólaltatott riadója záporoz a hallgatóra.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz