Sibelius: Monda (En Saga), op. 9
Jean Sibelius (1865-1957): Monda (En Saga), op. 9
Az 1892-ben írt szimfonikus költemény — amely a Finlandiával együtt Sibelius világhírét megalapozta — méltón képviseli azt az egyszerű, viszonylag kis hangkészlettel élő, kevés szóval rendkívül sokat mondó népi hangot, amely számunkra sokkal inkább ismerős, semhogy egzotikusnak tartanánk.
A bevezetés és az első téma a finnugor puszták végtelen távlatát nyitja meg a hallgató előtt. A második téma portyára induló nomád törzs sötét elszántságát érzékelteti. A hegedűk fölsíró dallama a portyázók dúlása nyomán támadt siralmak megtestesítője. A rézfúvók riadója vérbosszúra hív. Az összecsapás kegyetlen harccá fokozódik. A puszta ismét felhangzó témája ezúttal harsányan hirdeti a győzők diadalát. Végül klarinétszóló festi az éjszakai tábortűz mellett pihenők nyugodalmát.
A szimfonikus költemény az 1893-as helsinki bemutatón, ahol a szerző vezényelte — nem aratott sikert; Sibelius ekkor átdolgozta a darabot, főképpen a hangszerelésen változtatott. Ebben a megváltozott formájában végre kedvező fogadtatásra talált a mű.
Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz
