Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Stravinsky: Pulcinella - szvit

IGOR STRAVINSKY (1882—1971)

A Pulcinella című táncjáték nemcsak Stravinsky életművében jelez elhatározó fordulatot, hanem a modern zene úgynevezett neoklasszikus irányának kezdetét is ettől számítják. 1919-ben új hangokra figyelt fel az immár világhírű zeneszerző, Gyagilev ismeretlen olasz dallamokra hívta fel figyelmét, amelyeket a fiatalon elhunyt XVIII. századbeli olasz zeneszerző, Pergolesi hagyatékában fedezett fel. picasso-p3.jpgStravinsky tanulmányozni kezdte az olasz muzsikus műveit, és különböző tételeiből táncjátékot komponált, amely a régi nápolyi commedia dell’arte alakjait és színpadi helyzeteit eleveníti fel. Mint ő maga mondotta, örömmel élt az alkalommal, hogy e néhány töredékbe új életet leheljen. Stravinsky különös kettősséget teremtett a XX. század zenei nyelve és az újjáélesztett barokk hangzásvilág között. Áhítattal pillantott a XVIII. század tükrébe, de a fényt úgy irányította a tükörképre, hogy ott mégis mai önmagát lássa viszont. Érdes hangzat-súrlódások, szellemesen eltolt ritmusok figyelmeztetik a Pergolesi-dallamok édességébe belefelejtkező hallgatót a bemutató idejére és helyére: 1920, Párizs! A táncjáték kosztümjeit és díszleteit Picasso tervezte.picasso-p4.jpg A bemutató hatalmas feltűnést keltett, és Stravinsky hamarosan kamarazenekari szvit formájában is feldolgozta a Pulcinella zenéjét. Nyolc tételbe foglalta a táncjáték főbb jeleneteit, amelyek a hagyományos nyitó- és zárótétel, a Sinfonia és Finale között hangzanak fel. A szvitet Ernest Ansermet vezényletével mutatták be Párizsban, 1922-ben.

A táncjáték itt nézhető meg:

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz