Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mendelssohn: Dalok szöveg nélkül

Felix Mendelssohn-Bartholdy (1809- 1847): Lieder ohne worte (Dalok szöveg nélkül)

A "dalok szöveg nélkül" háromrészes formáiban a legotthonosabb Mendelssohn. E rövid karakterdarabok egész pályáján végigkísérik: a hatosával összefoglalt művek nyolc sorozatban jelentek meg. A címnek megfelelően  elsősorban az énekelhető dallamosság jellemzi e 48 darabot, noha a dallamok terjedelme nem mindig az emberi hang terjedelméhez méretezett. Dalszerű jellegüket a "kíséret" elő-, utó- és közjátékaival is kiemeli a komponista. Nemritkán él a dallamot kísérő szólamban a közbeütött akkordok eljárásával (amire Beethoven c-moll szonátájának (op. 10) Adagiójában és C-dúr zongoraversenyének Largójában találhatott példát), a két kéz szólamai között elosztott dallam, vagy az arpeggiós harmóniafelbontás gyakorlatával.

I., op. 19: 1830-32 között keletkezett, 1834-ben jelent meg. A darabok egy részét svájci, olaszországi és párizsi útja során írta Mendelssohn. A harmadik darab felirata: Vadászdal. Az ötödik a sorozat egyetlen szonátatétele, szenvedélyes fisz-moll darab, rövidített reprízzel, Fisz-dúr kódával. A hatodik a Velencei gondoladal címet viseli.

1. Andante con moto, E-dúr
2. Andante espressivo, a-moll
3. Molto Allegro e vivace, A-dúr (Jägerlied)
4. Moderato, A-dúr
5. Piano agitato, fisz-moll
6. Andante sostenuto, g-moll (Venetianisches Gondellied)


II., op. 30: 1834-ben jelent meg. Az első darabot Mendelssohn, egyik levelének tanúsága szerint addig írt legjobb művének tartotta. A másodiknak a befejezésével elégedetlen volt, noha Schumannt Goethe A vadász esti dala (Jägers Abendlied) című költeményére emlékeztette. A sorozat záródarabja újabb velencei gondoladal, amelyhez Mendelssohn a következő megjegyzést fűzte: "Sok pedállal, és nem szabad túl lassan úsznia".

1. Andante espressivo, Esz-dúr


2. Allegro di molto, b-moll


3. Adagio non troppo, E-dúr


4. Agitato e con fuoco, h-moll


5. Andante grazioso, D-dúr


6. Allegretto tranquillo, fisz-moll (Venetianisches Gondellied)

III., op. 38: 1837-ben jelent meg. Az e sorozatban foglalt darabok terjedelmesebbek és technikailag igényesebbek a korábbi opuszoknál. Bár énekszerűek, a dallamhoz járuló hangszeres kíséret is gondosan kidolgozott. A népszerű Duett mesteri fokon reprezentálja a hangszeres éneket.

1. Con moto, Esz-dúr

2. Allegro non troppo, c-moll

3. Presto e molto vivace, E-dúr

4. Andante, A-dúr

5. Agitato, a-moll

6. Andante con moto, Asz-dúr (Duetto)

IV., op. 53: 1841-ben jelent meg. A Népdal feliratú ötödik darab Skóciára emlékezik, a hatodik a zeneszerző olaszországi élményeit idézi fel.

1. Andante con moto, Asz-dúr

2. Allegro non troppo, Esz-dúr

3. Presto agitato, g-moll

4. Adagio, F-dúr

5. Allegro con fuoco, a-moll (Volkslied)

6. Molto Allegro, vivace, A-dúr

V. op. 62: 1844-ben jelent meg. Első darabja szokatlanul hosszan késlekedik az alaphangnem (G-dúr) kimondásával. A Gyászindulót utóbb Moscheles meghangszerelte és Mendelssohn temetésén ebben a formában adták elő. A sorozat harmadik velencei gondoladala (5) után a közkedvelt Tavaszi dal következik: csupa napfény, orgonaillat, gyöngyöző arpeggio.

1. Andante espressivo, G-dúr

2. Allegro con fuoco, B-dúr

3. Andante maestoso, e-moll (Trauermarsch)

4. Allegro con anima, G-dúr

5. Andante con moto, a-moll (Venetianisches Gondellied)

6. Allegretto grazioso, A-dúr (Frühlingslied)

VI., op. 67: 1845-ben jelent meg. Egyik említésre méltó remeke a második, fisz-moll darab, 12/16-os metrumban könnyed staccatókkal pergetett hangzatfelbontásaival, amelyek az "énekelt" dallam "hangszeres" kíséretét reprezentálják. A szinkópált ritmusú harmadik darab népdalszerű. A közismert Fonódal előadása valódi zongorás bravúrt kíván. Mély bánat kifejezője a h-moll hangnemű ötödik darab, az utolsó pedig kedves meghitt Bölcsődal.

1. Andante, Esz-dúr

2. Allegro leggiero, fisz-moll

3. Andante tranquillo, B-dúr

4. Presto, C-dúr (Spinnerlied

5. Moderato, h-moll


6. Allegretto non troppo, E-dúr (Wiegenlied)


VII., op. 85: Ez a kötet a zeneszerző halála után, 1851-ben jelent meg. Az ötödik darab szerkesztése az eddigiektől eltérően homofon-akkordikus. Ez a kompozíció 1845-ben keletkezett.

1. Andante espressivo, F-dúr

2. Allegro agitato, a-moll

3. Presto, Esz-dúr

4. Andante sostenuto, D-dúr

5. Allegretto, A-dúr

6. Allegretto con moto, B-dúr


VIII., op. 102: Posztumusz gyűjtemény, 1868-ban jelent meg. Lassú második darabját nyugodt fenség jellemzi, a rákövetkező Presto ezzel szemben scherzo típust képvisel, nem túlságosan bonyolult eszközökkel. A negyedik darab (bár címe nem jelzi) sötét izzású szenvedéllyel álmodja újra Velence élményeit. Az ötödik csaknem mindvégig szinkópált ritmusú. Az utolsó darab nemes és tiszta barokk hangzásképe Händelt idézi.

1. Andante, un poco agitato, e-moll

2. Adagio, D-dúr

3. Presto, C-dúr

4. Un poco agitato, ma andante, g-moll


5. Allegro vivace, A-dúr


6. Andante, C-dúr


Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz