Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Weber: Felhívás keringőre, op. 65

Carl Maria von Weber (1786-1826): Felhívás keringőre, op. 65

Az 1819-ben komponált darab egy évszázadon át szinte példátlan népszerűségnek örvendett, erről tanúskodik számos átirata is. A nemes táncmuzsika első költői feldolgozására nyújtott példát Weber e művében, ilyen módon megteremtve a táncköltemény hangszeres műfaját.

A nagyszabású keringőformát jelentős bevezetéssel látta el - ezt Johann Strauss átvette tőle. A bevezetés rövidített formában a befejezésnél is visszatér. Weber részletes programot ad művéhez s ilyen módon a táncról a táncolókra irányítja a figyelmet, leírva, hogyan történik a táncra való felkérés, milyen rövid, formális jelenet játszódik le a táncos és partnernője között, mielőtt elkezdik a keringőt. E programból kitűnik, hogy a táncrakérés már-már gépiessé vált ceremóniája önmagában is érdemes a megfigyelésre, mert alkalmat ad a zeneszerzőnek realisztikusan kidolgozott zsánerkép megalkotására. A táncosok első közeledése, a hölgy kitérő válasza, a süretőbb felkérés, majd a beleegyezés zenei ábrázolása mindössze tizenhat ütemet vesz igénybe. A mű utolsó tíz ütemében zajlik le a köszönés, viszonzás és visszalépés némajátéka.

Forrás: Pándi Marianne, Hangversenykalauz